Az evési és étvágyzavarok a gyermekkorban igen gyakoriak. Egészséges gyermekben a jóllakottság és éhség érzése szabályszerûen váltakozik. Ezt elsősorban a gyomor teltségének a foka szabályozza. A teli gyomor mintegy 3-5 óra alatt ürül ki.

Szinte minden heveny megbetegedés velejárója - sokszor első tünete - az étvágytalanság, amely azonban csak addig tart, amíg a kiváltó betegség. Ha az étvágytalanság tartós, és az orvosi vizsgálat nem mutat ki betegséget, az evés és az étvágy nehézségei nevelési problémáknak minősülnek. Ha egy kisgyermek nem akar enni, annak oka rendszerint a szüIőkben keresendő. Már a csecsemőnek is az utolsó cseppig ki kell innia a cumisüveget, és a kisded vagy kisiskolás gyermeknek is el kell pusztítania azt és amennyit a mama előírt. Kisgyermekekben még gyakoribb panasz lehet ez: az addig jól evő gyermek egyre kevesebbet eszik, pedig a szüIők a sokat mozgó gyermektőI inkább egyre nagyobb étvágyat várnának el.
A baj oka többek között az, hogy nincsenek tisztában azzal, hogy a csecsemőkor végefelé a tápanyagszükséglet csökken, ami nem csoda, hiszen az addig gyors súlyfejlődés jelentősen lelassul.

Milyen is a rosszevő gyermek? Legtöbbször elsőszülött vagy egyedüli gyerek, aki az egész család figyelmének a központjában áll. Minden rezdülését figyelik, különösen a táplálékfelvételét és az emésztését.
Nagyon sok esetben kiderüI, hogy a gyermek nincs szabályos időközönkénti evéshez szoktatva, az étkezések közti időben állandóan eszeget valamit (ropit, kekszet, csokit, szörpöt stb), hiszen "már az előző étkezéskor is alig evett szegény". Az ilyen gyereket egyszerûen nem engedik megéhezni, s így ül le az asztalhoz az étkezésekhez, amikoris elvárnák tőle, hogy jó étvággyal megegyen mindent, amit elé tesznek.
Ennek kapcsán fontos tudni azt, hogy ahhoz, hogy az étkezéskor ne érezzen éhségérzetet, nem fontos teletömni a gyomrát, elegendő ehhez néhány darab keksz vagy édesség, sőt akár egy pohár szörp is.
Általánosan elterjedt nézet, hogy a kisgyermek megfelelő tejbevitel nélküI nem fejlődik rendesen. Ha az étkezések közti időben bőven itatják a gyermeket tejjel, a gyermek gyomra állandóan tele lesz, így nem is várható, hogy a rákövetkező étkezés alkalmával éhesen rávesse magát az ételre.

Néha egészen furcsa módszereket agyalnak ki a szülők. Az enni nem akaró gyereket a tévé elé ültetik, tréfálkoznak, bohóckodnak neki, arra várva, hogy egy óvatlan pillanatban a teli kanalat a gyerek eltátott szájába dughassák. Még rosszabb a helyzet, amikor a gyermek evése a család központi kérdésévé válik. Ekkor már tudatosan vagy öntudatlanul zsaroló eszköznek használja a kialakult lehetőséget, hogy akaratát véghezvigye, vagy különféle jutalmakat kapjon azért, mert hajlandó volt néhány falatot megenni.

Mi lehet a helyes megoldás?

Észszerû táplálást kell bevezetni: az étkezés legyen változatos, a kisgyermek számára a tejbevitel ne haladja meg a napi 4-5 dl-t, kevés süteményt és édességet kell adni.
Szigorúan meg kell szüntetni az étkezések közti időben történő evést. Édességet, süteményt csak az étkezés után kapjon a gyermek.
A tányérjába kerülő étel mennyiségét maga a gyerek határozza meg. (Annyit lehet "csalni", hogy nagy tányért kapjon ő is: ugyanaz a mennyiség nagy tányéron kevesebbnek tûnik, mint kistányéron.)
Az étkezés alkalmával a gyermek választhat, hogy megeszi-e a tervezett ételt, vagy inkább éhen marad a következő étkezésig (nem lesz tőle semmi baja). Ha a környezete következetes marad ebben (a nagyszülők is!), akkor a siker nem marad el, a gyerek szervezete néhány nap alatt átáll az új helyzetre.
Ha egy ételt a gyermek határozottan visszautasít, ne erőltessük. (Legyünk őszinték önmagunkhoz: mi sem szeretünk minden ételt, sőt van amit meg sem eszünk). Nem igaz tehát az a szabály, hogy a gyereknek mindent meg kell enni, amit eléje tesznek.
A kisgyermek minél korábban egyék együtt a családtagokkal. Egy jó hangulatú családi étkezés közben jobb izû a falat.
A siker érdekében igen fontos, hogy a gyermek evése ne legyen központi kérdés a családban. A szülők ne beszéljenek állandóan az étvágyáról vagy étvágytalanságáról az asztalnál, legalább tegyenek úgy, mintha számukra ez nem volna fontos. Lassanként megtanulja, hogy nem az evésre való kényszerítés a büntetés, hanem az étel megvonása (ez természetesen nem jelenti azt, hogy ilyen eszközzel büntessék a gyereket). Az evéssel kapcsolatos dicséretről vagy megrovásról a szülőknek le kell mondaniuk!

(forrás: Virtuális gyermekorvosi Rendelő)