Tudom mi az első kérdésed. Miért Brekibogyó? A válasz egyszerű, ez a becenevem. A férjemtől kaptam pár évvel ezelőtt, és annyira megtetszett, hogy a világhálón szinte mindenhol ezt használom. A barátaimra, ismerőseimre nem ragadt át, ők a naptárban szereplő nevemen szólítanak: Mónika.

1978. július 13.-án láttam meg a napvilágot az Uzsoki utcai kórházban, a családi regék szerint majdnem 10 hónapot vártam a megszületésre. Gyönyörű gyerekkorom volt, a szüleim példaértékű mintát mutattak nekem, ami azt eredményezte, hogy a legjobb barátaim; tudom, hogy mindig számíthatok rájuk.

Az iskolákat négyes átlaggal kijártam, gimnazistaként pedig belevetettem magam az életbe, elkezdtem pénzt keresni. Ebből az időszakból is szép emlékeket őrzök, a legszebbet 1996-ból, amikor megismerkedtem egy eszméletlen jóképű, sármos pasassal, a jövendőbeli férjemmel. 1999-ben költöztünk össze, 2001-ben összeházasodtunk, rá egy évre pedig a szerelemből fiú-gyermek született, Milkó.

Milán megszületése előtt közterületi reklámkampányokat terveztem, jelenleg pedig GYED-en vagyok Milkóval; az Ő életét egyengetem, megpróbálok én is olyan okos lenni, mint a szüleim. Szeretnék jó anya és barát lenni a számára, akivel minden gondját-baját megoszthatja.