Az elsõ évben a gyermek az élet valamennyi területén nagyon gyorsan fejlõdik. Most alakul ki az étkezéssel kapcsolatos magatartásmódja is. Ez nem születik velünk, életünk során tudatosan és tudattalanul alakítjuk ki. Ez a tanulási folyamat már az élet elsõ pillanataiban megkezdõdik; a baba született reflexeitõl vezettetve szopni kezd. Ön, az Édesanya megszoptatja, és ezzel irányítja a tevékenységét. És ez így történik a késõbbiekben is. A babának természetes adottságai vannak, amelyeket nekünk kell tovább alakítani, kifejleszteni. Ha ez a kapcsolat anya és gyermeke között nem mûködik, könnyen táplálkozási, sõt pszichés zavarok léphetnek fel. Hiszen éppen az elsõ hónapokban szoptatás közben alapozódik meg az anya-gyermek kapcsolat, a gyengédség és melegség érzése. Az anya nemcsak a gyermek éhségét csillapítja, hanem a testközelség, az érintés vágyát is kielégíti. És ha minden jól alakul, az anya és gyermeke között pozitív kapcsolat jön létre; az anya érzi, hogy a gyermekének jót tesz, a gyermek pedig az anya közelségében biztonságban érzi magát. Persze ez nem mindig alakul ilyen ideálisan és zavarmentesen. De ha egyszer megértjük azt, hogy mennyire fontos a gyermek etetése, még ha üvegbõl történik is, biztosan ki tudjuk alakítani ezt a meghitt kapcsolatot. Ez az érzelmi kapcsolat azonban az etetésnek csak egyik oldala. A másik oldal pusztán csak az etetési technikából, a szabályokból, a szoktatásból és a viselkedési módból áll. Ez is fontos, hiszen az étkezés társas ügy is, amely a családokat és az embereket összeköti. A gyermek számára késõbb éppenséggel nem mindegy, hogy az asztalnál tud-e viselkedni. Ültessük tehát a családi asztalhoz, amint egyedül meg tud ülni. Legyen ott állandó helye, saját étkészlete, tányérja, kanala. Persze némi "maszatolással" számolni kell, eltelik egy kis idõ, amíg a gyermek gyakorlatot szerez. Azt azonban ne engedjük, hogy szándékosan rosszalkodjon. Tanulja meg, hogy az étel nem játék, a kenyérhéjat nem hajigáljuk. Nyugodtan felléphetünk erélyesen, ez nem zavarja meg az egészséges evési ösztönt - sõt. Az egészséges táplálkozáshoz meghatározott étkezési ritmus tartozik. Ez nem korlátozás, hanem biztonságot, megnyugvást nyújt, az étkezési idõ szinte intézményessé válik. Minél korábban kezdjük el gyermekünket így szoktatni, annál könnyebb lesz a késõbbiek során.

Szopni igen - üvegbõl nem

Az egyik szoptatás helyett lassan cumisüvegbõl szeretnénk etetni. A gyermek, aki eddig lelkesen evett, határozottan tiltakozik a cumisüveg ellen. Képes inkább a következõ etetésig éhezni.
A gyermek cumisüveghez szoktatásának feladatát, ha teheti, bízza inkább harmadik személyre. A baba az anya közelében a megszokott természetes forrásra számít. Az adott pillanatban az anya idegeinek nem tesz feltétlenül jót az átszoktatás lassú procedúrája.
Próbáljuk meg a cumisüveg cumiját tejjel benedvesíteni, hogy a gyermek elõször ne a gumit, hanem a tejet érezze, majd nyomjuk meg egy picit, ha már a szájában van.
Lehet, hogy a gyermeknek eleinte az új íz nem tetszik. Kezdjük a kísérletet lefejt anyatejjel. Csak akkor álljunk át más ételre, ha már megbarátkozott az üveggel.
Ellenõrizzük a cumin lévõ lyuk méretét és a tej hõmérsékletét.
Ha gyermekünk már 6 hónapos, megpróbálhatjuk a folyadékot kanállal* a szájába töltögetni. Hosszú távon ez azonban még nem megoldás, hiszen így nem elégül ki a baba szopásigénye.
Ha van elég teje, akár az elsõ életév végéig is szoptathat a tejes étkezések helyett. Akkorra gyermeke már megtanul csészébõl is inni.

Ha a baba éjjel a legéhesebb

Három-négy hónapos koráig bizony éjjel is etetni kell a kicsit, különösen, ha soványka. Ha azonban a baba jól fejlõdik, ekkora le kell szoknia az éjszakai evésrõl.
Gyakran már az is segít, ha a gyereknek néhány éjszakán át cukor nélküli teát ad, ha sír. Jó azonban, ha nem látja meg az anyját. Bízza ezt a feladatot a férjére!
Adjon esténként tej helyett tejes pépet, amit üvegbõl is kaphat a kicsi. Így a baba késõbb éhezik meg.
Gondoskodjon arról, hogy a gyermek napközben egyetlen étkezést se hagyjon ki. Ha kell, napközben akár ébressze fel. Különben nappal fog aludni, és éjjel lesz nagyon éhes.
Esténként fürdesse a babát, mert ez bágyasztja. Biztosítson számára csendet, ne szoptasson mûködõ tévé vagy rádió mellett!

Dráma a kanállal

A negyedik hónapnál korábban kár kísérletezni a kanállal. A gyermekben még nagyon erõs a szopóreflex, egyszerûen még nem képes a nyelés-rágás mozdulatkombinációra. A kanál csak elveszi a kedvét, sõt az elutasítás bizonyos körülmények között akár hosszú idõre is szólhat. Persze, ha gyermekét otthon fõzött tejétellel táplálja, már a 6. héttõl sárgarépa- vagy gyümölcslevet is kell adnia kiegészítõül. Ezt is inkább cumisüvegbõl tanácsos adni. Ha a babának nagyon ellenére van, tegyük az adagot egyszerhasználatos injekciós fecskendõbe (persze tû nélkül), majd a fecskendõt a baba szája sarkához tartva csepegtessük a szájába. Hasonlóan történhet a D-vitamin beadása is. Ha még szoptat, oldja fel a tablettát meleg vízben, vagy egy kis kifejt anyatejben, és a gyümölcslével azonos módon etesse meg a gyermekkel. A 4-5. hónaptól kezdve azonban el kell kezdeni a kanálhoz szoktatást. Néhány apró fogás segít ebben:
A kanál egyenes, nagyon keskeny és lapos legyen. Így a gyermek a pépet eleinte szopogatni is tudja, ez megkönnyíti a szopásból az átmenetet.
Eleinte csak a szoptatás vagy cumiztatás közben adott 1-2 kanállal kezdje; a kis mohó szájacska, ha a nagy éhség már elmúlt, szívesen játszik a kanállal. Persze nem kell elõtte a babát teleetetni, mert akkor viszont hiányzik a motiváció.
A gyerek számára nemcsak az étel íze, hanem az állaga is szokatlan. Ha a sárgarépa vagy banánpépet elutasítja, próbáljunk elõször csak levet adni, hogy szokjék az ízhez. Az elsõ kanalas étel legyen mindig egy picit édeskés,
mint az anyatej.
Az elsõ próbálkozásokat végezzük inkább a konyhában, mert eleinte mellé-mellé megy az étel.
Az elsõ próbálkozások alkalmával elengedhetetlenül fontos a türelem és a nyugalom. Ne adja fel gyorsan, nem tesz szívességet ezzel a gyermeknek. Az itt elért fejlõdés a nevelés más területein is megmutatkozik.

Nem akar a gyerek enni!

A csecsemõknél ez ritkán fordul elõ. Vannak azonban olyan kisbabák, akik lusták enni.
Próbálja meg az étkezéseket 30 percre elnyújtani, többször itassa a gyereket! A babát azonban semmiképp se éheztessük azzal, hogy akkor majd jobban eszik. A rosszul evés elsõsorban a nagyobb gyerekeknél fordul elõ, amikor már a gyermeknek rágnia kell.
Fordítson nagy gondot az étel elkészítésére, a tálalásra, terítse meg az asztalt, egyáltalán szánjon idõt az etetésre. Nyugodtan alkalmazhat apróbb trükköket, legyen a kanál repülõgép, integessen mint egy zászlóval az ujjaival, mondjon mondókákat, közben a püré szinte észrevétlenül lecsúszik.
Az, hogy evés elõtt, vagy két étkezés között nem tömi a gyermeket édességgel, zsemlével, édes gyümölcslével, gondolom magától értetõdõ. De hébe-hóba egy-egy szelet almát nyugodtan elmajszolhat a kicsi.
Amilyen korán csak lehet, egyen együtt a gyermekkel. A jó példa ragadós.
Némelyik gyermek lusta, még idõsebb korában is azt akarja, hogy etessék. Ne erõltesse az önálló evést, úgyis elkezdi valamikor magától is.
Vannak gyerekek, akik kifejezetten élvezik az önállóságot. Ne fékezzük õket! Tegyen a baba széke alá lemosható fóliát, kössön elé jókora elõkét, nyomjon a kezébe hajlított szárú gyermekkanalat. És örüljön annak, hogy ilyen jól eszik.
A meleg vízzel feltöltött, ételt melegen tartó tányér éppen a hosszan tartó étkezés miatt fontos - ugyan ki szereti a kihûlt pürét?
A nyugodt, vidám légkör, a meghatározott rítusok, mint pl. az állandó hely, az étkezés elõtti ima, a saját étkészlet, edény, mind-mind nagyon fontos. Ne engedje, hogy az ebédlõasztal a családi csatározások színtere legyen, a konfliktusokat ne ott intézzük!
Amíg a gyermeke jól eszik, szépen fejlõdik, nincs miért aggódnia! A törékeny, nyugodt gyermeknek kevesebb ennivalóra van szüksége, mint a kis vasgyúróknak. Ne hagyja, hogy a nagyszülõk vagy kedves barátnõje pusztán jóakaratból megõrjítsék.

Meddig szoptassunk?

Kizárólagosan szoptatni 4, legfeljebb 6 hónapos korig szabad. Késõbb már elégtelen a tejtáplálás. A fejlõdés szempontjából fontos, hogy a gyermek megtanuljon kanalazni. Az ínybõl lassan elõbújó fogacskáknak ellennyomásra, rágásra van szüksége. És ami még fontosabb, az eddig - szinte kizárólagos - anyához való kötõdésnek tágulnia kell.
Reggel és este persze tovább szoptathat, egészen addig, míg a gyermek az elsõ életév vége táján már egyedül tud pohárból inni. Ezzel kikerülheti a cumisüveget, és akkor már rögtön friss teljes tejet adhat a gyermekének.
Vannak anyák, akik éveken át szoptatnak. Ez biztosan nem káros, ha az anyatej nem tartalmaz ártalmas anyagokat. De a gyereknek késõbb még inkább nehezére esik az elválasztás. Az éveken át tartó szoptatás az anya fizikumát is erõsen megviseli. Ennek ellenére, ha úgy gondolja, hogy Önnek és gyermekének is jót tesz, ne sajnálja az idõt a további szoptatásra.
Az elsõ éven túl nyúló szoptatás azonban nem jár semmilyen testi vagy lelki elõnyökkel.

Kövér a gyerek!

Ha csak szoptat, ez tudományos szemszögbõl nézve teljesen lehetetlen, az anyatejjel táplált gyerek sohasem lesz kövér. Telítettségérzése mindig teljes összhangban van az ideális mennyiségû anyatejjel. Persze ha már kiegészítõ ételt kap, vagy tápszeren él, elõfordulhat a túltáplálás. Nézze meg a grafikont, segítségével megállapíthatja, hogy a gyermek súlya még a megfelelõ tartományban van-e. ha túllépte a korának megfelelõ súlyhatárt, próbálja meg a további súlygyarapodást úgy mérsékelni, hogy ez ne jelentsen szigorú diétát a gyermeknek.
Minden esetben gondoskodjék arról, hogy a gyerek a teljes tej- és püréadagját megkapja, de ne többet. Mert a túl sok tej (az elsõ életév végére nem haladhatja meg a napi fél litert) oda vezethet, hogy a gyermek testében túl sok víz halmozódik fel, a túl sok pépes étellel pedig fölösleges kalóriákhoz jut a szervezet.
Ha a gyermek szomjas, cukor nélküli teát vagy vizet adjon neki.
Töröljön minden pluszétkezést.
Írja fel pontosan, hogy mi mindent kapott a gyermek egy nap alatt, és hasonlítsa össze ezt a listát az életkornak megfelelõ ételjavaslatokat tartalmazó táblázattal.
Gondolkozzék el azon, hogy nem érti-e félre gyermekének a sírását, amikor ezt az éhség vagy szomjúság jelének tartja. Lehet, hogy fáj valamije, vagy egyszerûen csak társaságra vágyik. Próbálja meg egy kis játékkal megnyugtatni, elterelni a figyelmét az evésrõl.
Ha a gyerek telhetetlen, ha normális étkeztetés mellett torkaszakadtából üvölt az ételért, beszéljen a gyermekorvossal, az majd felír valamilyen ballasztanyagot, amit a gyerek tejébe tehet, míg a gyermek súlya nem normalizálódik.

(...)

Okozhat-e hiányos táplálkozást a gyerek egyoldalú ízlése?

Az elsõ hónapokban ez még nem probléma; az, hogy csak a tejet szereti, jó anyának és gyermeknek egyaránt. Körülbelül 6 hónapos kortól kerülünk szembe a választás kínjával. Bár a vizsgálatok kimutatták, hogy a gyerek bizonyos ételek iránti vonzódása változik, tehát a különbségek kiegyenlítõdnek, gyakran kapok leveleket olyan anyáktól, akiknek a gyerekei még két- vagy háromévesen sem hajlandók zöldségfélét és gyümölcsöt enni, csak tejet, hasábburgonyát meg édességet. Ha idejekorán, lehetõleg még az elsõ életévben észreveszi az ilyesfajta beállítódást, sok késõbbi gondot megelõzhet. Egyrészt ne csináljon abból drámát, ha a gyermek bizonyos dolgokat elutasít, másrészt ne mindig engedjen a gyereknek. Másféle variációkban kínálja meg újra és újra ugyanazzal az étellel, ne sajnálja a fáradságot!
A sárgarépát és burgonyát csaknem minden gyerek szereti. Ha a gyermeke mégis elutasítaná ezeket az ételeket, adjon helyettük karalábét, édesköménygumót, karfiolt, borsót vagy cukkínit. A krumpliról azonban egészen ne mondjunk le, hanem legfeljebb néha-néha helyettesítsük rizzsel vagy búzadarával.
A zöldségpüré helyett ne adjon a gyermeknek édességet, mert idõvel rá kell szoknia a jellegzetes fanyarabb zöldség ízre is. Legfeljebb tegyen a pürébe egy kiskanálnyi banánpépet, hogy kellemesebb legyen az íze.
Ne hagyja, hogy bizonyos ételek elutasítása presztízskérdéssé váljon, hosszabb távon ugyanis veszíthet! Ehelyett próbálja meg elterelni a gyerek figyelmét, variálja az ételeket enyhe fûszerekkel, gyümölccsel. A szép színek különösen a kisgyerekeket nagyon vonzzák!
A gyümölcs- és fõzelékfélék nagyon sok vízben oldódó vitamint, ásványi sót tartalmaznak. Ezzel együtt elegendõ ballasztanyag is van bennük ahhoz, hogy a belõlük készült étel ne legyen túl tömény, ne tartalmazzon túl sok kalóriát.
Mennyit ehet belõlük a gyerek anélkül, hogy valamilyen tápanyagból hiánya lenne?
A burgonyát semmi sem pótolja; legalább hetente háromszor szerepelnie kell az étlapon. Mivel sokféleképpen készíthetõ, ez nem jelenthet nehézséget. A gyümölcs- és fõzelékféle szükség esetén egymást helyettesítheti, napi 150-200 gramm elfogyasztásával a hiányállapot elkerülhetõ. A tej pótolhatatlan. Az elsõ év vége táján vannak gyerekek, akik már nem akarnak tejet inni. Próbáljunk meg nekik joghurtot vagy kefirt adni - arra azonban vigyázzunk, hogy ne legyen benne sok cukor és zsírtartalma elérje a (legalább) 3,5%-ot.

Cukorkát, édességet hozó nénik

Minden egészséges életre tudatosan törekvõ anya rémei õk. Tönkreteszik a kialakított étkezési szokásokat, lelkiismeretlenül megismertetik a kicsit a cukorkák, csokoládék és kekszek ízével. Csak egy segíthet: mindent begyûjteni és (egyedül megenni). Ne vágjon puszta udvariasságból jó képet a rossz játékhoz. Mondja meg nyugodtan, hogy gyermeke még túl kicsi ahhoz, hogy ilyen édességeket nassoljon.

Vegetáriánus koszt?

A szigorúan vett vegetáriánus étkezés mindenféle állati eredetû ételt, így a tejet és a tojást is kizárja. A tej pótlására a szójababból, mandulából vagy a friss gabonamagvakból nyert "tej" szolgál.
Az elsõ hónapokban ez a gyermek emésztõrendszerének túlterhelését jelenti.
Hiány lép fel azokban az aminosavakban, amelyek csak állati fehérjében fordulnak elõ megfelelõ mennyiségben, kalciumban, D-vitaminban, B2- és B12-vitaminokban. Ez végsõ soron vérszegénységhez és angolkórhoz vezet.
A gyógyszeripar által gyártott szójatej alapú csecsemõtápszer, amely tápanyagarányaiban az anyatejhez hasonló, alkalmas a gyermek táplálására. Ezt fogyasztva nem lép fel hiány a szervezetben.
Ha csak a húst és tojást zárjuk ki, a gyermek szervezetének csak a vasellátását veszélyeztetjük. Hogy ez a fajta táplálkozás maradandó károkat okoz-e, még mind a mai napig nincs bebizonyítva.

Az egészséges bébikonyha

Az ételek valódi tápértéke elsõsorban az elkészítésükön múlik. A helyes és alapos mosással, tisztítással az esetleges károsanyag-tartalma is jelentõsen csökkenthetõ.
A baba ennivalója azonban ne csak egészséges, hanem a gyereknek való is legyen.

• A babának sokkal finomabb, romlatlanabb ízérzékelõ idegvégzõdései vannak, mint a felnõttnek; a só, a fûszerek, a kemény, érdes anyagok izgató hatását sokkal intenzívebben érzi, mint mi.
• A baba még nem tud igazán rágni.
• Bár a kisgyermek alapjában véve kevesebbet eszik, mint mi, nagyságához képest mégis nagyobb mennyiséget kell elfogyasztania, mint a felnõttnek.
• A baba súlyra számított folyadékszükséglete és szomjúságérzete sokkal nagyobb, mint a miénk.
• Ezek miatt eszik a baba lassabban, mint a felnõtt.

A szülõ sok mindent tehet azért, hogy az elfogyasztott ennivaló jobban csússzék le. Ilyen a gusztusos elkészítés - már a fiatal csecsemõnek is igen fejlett a színérzékelése. Ízesítésre használjon enyhe ízû fûszernövényeket, ne sót vagy csípõs fûszereket. A püré legyen finoman pépes és szaftos.
Az elsõ évben a gyermek étel iránti igénye igen gyorsan változik.

Csökkentsük a káros anyagok bevitelét!

Elsõ alapszabály: minden felhasznált anyagot mossunk meg alaposan, ha lehet hámozzuk meg, vagy szedjük le a külsõ leveleit, hiszen sok káros anyag kívülrõl rakódik a gyümölcsre vagy zöldségre. A nehézfémek a szennyezet levegõbõl a széna, az állat egyéb takarmánya, vagy mikroszkópos nagyságú élõlények révén kerülnek élelmünkbe. A szervezet jó vasellátása védelmet jelent, csökkenti a káros nehézfémek beépülését a szervezetbe.

• Ólom elsõsorban a marha- és a borjúmájban, a leveles és a gyökérzöldségekben, a különbözõ gombákban és bogyós gyümölcsökben lehet jelen. Az ivóvízbe a régi ólomból készült vízvezetékcsövekbõl kerül. Az ólom elsõsorban az élelmiszerek felszínére rakódik, így mosással és hámozással 30-70%-a eltávolítható.
• Sok kadmium van a marha és sertés veséjében, májában, a vadon növekvõ gombákban és kagylókban. Konyhai feldolgozás során a kadmium legfeljebb 10-15%-át lehet eltávolítani, mert egyenletesen oszlik el a termékekben.
• A higany elsõsorban a sertések veséjében és májában, valamint a nyúlmájban halmozódik fel. Sok higanyt tartalmaznak még a halak: a cápa, a lepényhal, a tonhal, az angolna és a csuka. Tehát: vesét soha ne adjunk a gyereknek, májat is csak kéthetenként és lehetõleg szárnyasmájat.
• Tiltott gyógyszerek maradványai is még elõfordulhatnak a húsokban. Legbiztosabb a borjúhús teljes mellõzése. Ha tehetjük, rideg tartású marha húsát vásároljuk.
• A nitrát természetes alkotóelem, csökkentésével kapcsolatban már szóltunk.
• Az oxálsav is természetes alkotórésze a sóskának, a parajnak, a céklának és a rebarbarának. Megköti a kalciumot, ezáltal elvonja a szervezettõl. Ezeket az ételeket csak ritkán fõzzük, akkor is lehetõleg valamilyen nagy kalciumtartalmú étellel együtt (tejtermékek).
• A burgonya és a paradicsom zöld részei szolanint tartalmaznak. Párolás elõtt távolítsuk el ezeket a részeket, a szolanin mérgezõ.
• A sütés, pirítás, grillezés az elsõ életévben tilos - eközben benzpirének keletkeznek, amelyek rendkívül károsak, a pirított íz egyébként is túl erõs a babának.
• Hasonlóképpen kerüljük a pácolt, füstölt húsokat is. Egyrészt mert a termékek túl sok sót tartalmaznak, másrészt a pácsó nitritet tartalmaz. Ez a sütés vagy grillezés során rákkeltõ nitrózaminná alakul. Ne feledjük, a mindennapi töltelékáruk is, mint a parizer, a virsli, a fõzõkolbász gyakran pácolva, esetleg enyhén füstölve vannak!

(Mit jelent, hogy 1 hónapos kortól? Ha azt írjuk, hogy 1 hónapos kortól, ezalatt azt értjük, hogy a negyedik hét után. Ennek megfelelõen a 2 hónapos kortól azt jelenti, hogy a 8. hét után, és így tovább.)

Pároljunk kíméletesen!

A bébiételek elkészítésekor szóba sem jöhet a sütés, grillezés, illetve a fritõz használata. A fõzés legkímélõbb módja a párolás, azaz az egészen kevés zsiradékkal, saját levében, vagy csak kevés folyadék hozzáadásával, alacsony hõfokon történõ fõzés. Jobb, ha csak kevés zsiradékkal párolunk és a vaj vagy olaj végleges mennyiséget csak a párolás után adjuk az ételhez. Az edényt mindig fedjük le, mert a vitaminok nemcsak a hõre, hanem a levegõre is érzékenyek. A folyadékban való fõzésnek csak akkor van értelme, ha a levet is felhasználjuk, pl. szósz vagy leves készítésére.
Másik kímélõ elkészítési mód a fóliában történõ párolás. A kukta vagy a mikrohullámú sütõ is kíméli az ételek értékes összetevõit. Tartsa be azonban a gyártó utasításait, mert a túl hoszszú ideig történõ párolás is jelentékeny tápértékveszteséget okoz.

Fûszerezzünk helyesen!

Sót az elsõ életévben ne tegyünk az ételhez. Ne kövessük el tehát azt a hibát, hogy a saját szánk íze szerint fûszerezzünk: a babagyomornak az túl erõs. Friss, finomra vagdalt fûszernövényeket használjunk. A vajnak, a finom csíraolajaknak is kellemes, pikáns íze van.
Egy kis banánnal, narancslével, szétnyomkodott földieperrel édesíthetjük a zöldségpürét. A gyermeknek azt is meg kell tanulnia, hogy a burgonya, sárgarépa, karfiol önmagában is ízletes.

Hogyan aprítsuk fel a babaételt?

A pépesítés foka nagyon fontos: az egész finomra pépesített ételbõl a baba belei több tápanyagot tudnak felszívni, mint a csak durván szétnyomkodottból. Ezért vásároljon olyan robotgépet, amelyhez mixer vagy pépesítõ feltét is tartozik. Nem minden ételt könnyû vagy gazdaságos szitán áttörni. A pürékészítõ feltét azért praktikus, mert vele már a fazékban felapríthatjuk az ételt, viszont nem pépesít teljesen finomra.
A konyhai ételaprító még kis mennyiségû ételt is csodálatosan pépesít, folyékony ételek pépesítésére viszont nem alkalmas.
A mixer épp olyan finomra pépesít, mint a kis robotgép, épp a folyékony ételek elkészítésére alkalmas. Kisebb mennyiségeket azonban a kések nem tudnak jól elkapni, és így az étel felaprítása tökéletlen. A második félévben az ételeket már nem aprítjuk annyira: a babának gyakorolnia kell a rágást. Ekkor már elég az ételt villával vagy krumplinyomóval szétnyomkodni. Az elsõ év vége táján aztán az ételeket már csak apróra kell vagdalni.

Készítsük magunk a gyümölcsleveket!

A legtöbb gyárilag elõállított gyümölcslében sok a cukor, nagyon édesek. Legjobb, ha az egyszeri gyümölcsléadagot magunk készítjük el frissen.
A citrusféléket könnyebben kézi citromfacsaróval facsarhatjuk ki. De az üvegbe töltés elõtt feltétlenül szûrjük meg a levet.
Sárgarépából vagy almából a legkönnyebben gyümölcscentrifugával (a konyhai robot tartozéka) készíthetünk levet.
Kuktában különösen kis mennyiségû gyümölcsbõl lehet gyorsan és tisztán levet készíteni.

Fertõtlenítés - sterilizálás

Az elsõ félévben a baba ételének készítésekor kínosan ügyeljünk a tisztaságra: a baba gyomra a csírák egy részét még nem képes elpusztítani, a fertõzés könnyen bekövetkezhet. Ezért minden használat után üvegmosó kefével folyó víz alatt alaposan mossuk ki az üveget és a cumit, majd fõzzük ki.
A sterilizáló fürdõ lassan kiment a divatból. Azt hiszem joggal. Mert miért használjunk vegyszert, ha másként is megy?
Sokféle speciális készüléket árusítanak cumisüvegek tisztántartására, egyszerûek, könynyen kezelhetõek. Hátránya, hogy amikor a cumisüvegek korszaka lejár, nem tudunk a készülékkel mit kezdeni.
A sterilizálásra is alkalmas kuktát viszont késõbb is használni tudjuk. Valamennyi gyártó leírja a mellékelt használati útmutatóban, hogyan kell a készülékekkel sterilizálni.
Az üveget és tartozékait közönséges fazékban is kifõzheti. 30 perc forralás biztosan elég a megfelelõ csírátlanításhoz.
Legyen a cumisüveg tartójának a konyhában saját tiszta, védett sarka, a legjobb, ha a szekrényben. Így az üvegek tiszták maradnak a következõ felhasználásig.
A kész bébiétel mindig drágább, mint a magunk fõzte. Amíg azonban csak néhány kanálka sárgarépát adunk a gyermeknek, mégis érdemesebb a bébiételes üveget választani. Jól lezárva két napig eltartható a hûtõszekrényben. Mindig
csak a szükséges mennyiséget vegyük ki belõle, és azt melegítsük meg. Az újramelegítés szigorúan tilos.

Fõzzünk elõre!

Ha már megnõttek az adagok, egyszerre több étkezésre való ételt is megfõzhetünk elõre. De ennek csak akkor van értelme, ha van mélyhûtési lehetõségünk: mélyhûtõláda vagy -szekrény, esetleg a hûtõszekrény négycsillagos mélyhûtõfiókja. Könyvünkben több elõre is megfõzhetõ étel receptjét közöljük, elsõsorban délben adható zöldséges-húsos püréket. Jobb azonban a zöldségkeveréket a hústól elkülönítve fagyasztani. Így a zöldséghez váltakozóan húst, májat, tojássárgáját adhatunk. Praktikus, ha a zöldséget kocka alakban fogyasztjuk, majd fóliába hegesztjük, így meleg vízben könnyen kiolvasztható. A húspépet fagyasszuk jégkockatartóban, a megfagyott kockákat megfelelõ dobozban tárolhatjuk a mélyhûtõben. Érdemes a fûszernövényeket is fagyasztani.

Kombinált konyha

Az elsõ életév vége felé a baba menüjét már a családéval is össze lehet kapcsolni. A "Készítsünk a nagyokéból a kicsinek valót" címû fejezet ilyen családi recepteket tartalmaz. Így nem kell duplán fõzni. A gyermek a babaszéken ülve részt vesz a közös családi étkezésben. Elõbb-utóbb meg fogja kívánni azt, ami a szülõk tányérján van.

(...)

(forrás: Vitalitás)