Gyakran aggódnak a szülők amiatt, hogy nem eszik a gyermekük, vagy bár eszik, de nem akar hízni, nőni, fejlődni. A szülői aggódás gyakran túlzó, ám előfordul, hogy valóban valamilyen betegség áll a gyermek étvágytalanságának, kóros soványságának hátterében.

A gyerekkori táplálkozási, emésztési és felszívódási zavarokkal a gyermek gasztroenterológia foglalkozik. A fejlődésben való elmaradás gyakran valamilyen felszívódási zavarral magyarázható. Ezek közé sorolható a lisztérzékenység, illetve a különböző cukorfelszívódási zavarok, köztük a leggyakoribb a tejcukor-érzékenység. 
– A lisztérzékeny gyerekek számára „méreg” a lisztben lévő glutén nevű fehérje. Ha csak kis mennyiségben jut is be a szervezetükbe, rögtön olyan immunológiai folyamatokat indít el, melyek következtében elpusztulnak a vékonybélbolyhok. Amennyiben mindez bekövetkezik, jelentősen lecsökken a vékonybél tápanyagfelszívó felszíne, mely előbb-utóbb hiányállapot kialakulásához vezet – avat be a betegség legfontosabb ismérveibe dr. Gárdos László gyermek-gasztroenterológus. – Régebben sok esetben csak akkor ismertük fel a lisztérzékenységet, amikorra a súlyos felszívódási zavar következtében már kórosan lesoványodtak a gyerekek. Az utóbbi tíz évben azonban annyira előrehaladtak az immunológiai kutatások, hogy egy ellenanyag vérből történő kimutatásával ma már a teljesen tünetmentes gyerekről, vagy felnőttről is megállapítható, hajlamos-e a lisztérzékenységre. Mióta ezt a vizsgálatot végezzük, tudjuk, hogy sokkal több lisztérzékeny gyerek van Magyarországon, mint valaha gondoltuk. Zalaegerszegen a kórházban mintegy 30 lisztérzékeny gyermeket gondozunk.
– Előfordul, hogy egyáltalán nem okoz tüneteket a lisztérzékenység?
– Ez nagyon változó. Valóban van olyan betegünk, akinél csak egy, látszólag semmitmondó tünet hívta fel a figyelmet a lisztérzékenység lehetőségére. Ám gyakran előfordul az is, hogy vannak ugyan tünetek, csak nem ismerjük fel rögtön a háttérben megbúvó betegséget. Előfordult például, hogy egy serdülő lány menstruációjának elmaradása vezetett el bennünket a lisztérzékenység megállapításáig. Kezdetben valamilyen hormonális bajra gyanakodtak, majd kiderült, hogy a lisztérzékenység következtében kialakult hiányállapot okozta a menstruáció elmaradását. De utalhat lisztérzékenységre egy egyszerű bőrprobléma, esetleg vashiány, vérszegénység, melyek a különböző kezelések ellenére sem javulnak.
Előidézője lehet a glutén akár meddőségnek, s kezeletlen esetekben felnőttkorban nagyobb az előfordulási aránya bizonyos emésztőszervi daganatoknak is.
Nagyon-nagyon fontos, hogy időben felismerjük a lisztérzékenységet, mert mint már említettem, a betegek számára „méreg” a búzaliszt, súlyos károkat okozhat a szervezetükben. Elkerülhető azonban mindez egy jól beállított diétával. Fontos, hogy minden egyéb gyógyszeres kezelés nélkül, egy pontosan és szigorúan betartott diétával gyógyítható a betegség. Mig a gyermekkorban jelentkező cukorbetegség esetében nem elegendő a diéta, inzulinos kezelésre is szükség van, s még így sem mindig tudjuk kiküszöbölni a felnőttkorban jelentkező szövődményeket, addig a diétát betartó lisztérzékenyek teljes értékű életet élhetnek, s mai tudásunk szerint semmiféle káros következménye nem lesz a kezelt lisztérzékenységnek... 
A lisztmentes diéta nagy önfegyelmet és sok-sok áldozatot követel mind a beteg gyermektől, mind a szülőktől, hozzátartozóktól. Különösen nagy gond hazánkban, hogy számos élelmiszeren nem tűntetik fel, tartalmaz-e az glutént, vagy sem. Némi segítség a Lisztérzékenyek Országos Egyesületétől kérhető, akik időről időre bevizsgáltatnak bizonyos élelmiszereket. További gond a lisztérzékeny gyermeket nevelők számára, hogy a speciális lisztek meglehetősen drágák még hazánkban.
– A felszívódási zavarok másik nagy köre a cukrokkal (tejcukor, gyümölcscukor) kapcsolatos. Közülük a leggyakoribb a tejcukor-érzékenység, amelynek hátterében felszívódási zavar áll. Hangsúlyoznom kell, hogy a laktózérzékenység nem betegség! Valamennyien úgy születünk, hogy tudjuk emészteni a tejcukrot, egyébként nem is tudnánk létezni, hiszen az anyatejben a tejcukor a legfőbb energiaforrás. A populáció egy részében, a genetikailag erre determinált gyerekek szervezetében azonban egy-két éves kortól kezd visszafejlődni a tejcukor lebontására képes enzim. Érdekesség, hogy a hidegebb éghajlati övben élő népcsoportoknál – ott, ahol hosszabb ideig eltartható a tej – a lakosság döntő részében megmarad felnőttkorban is a tejcukorbontó képesség. A déli országokban azonban a lakosság 70–80 százaléka nem tudja megemészteni a tejcukrot. Ezekben az országokban ez a normális, tehát ez is mutatja,hogy a tejcukor-felszívódási zavar nem betegség!
Így a következményei sem olyan súlyosak, mint a lisztérzékenység esetében. A tejcukor felszívódási zavarral küszködők tejet, illetve tejtermékeket nem vagy csak korlátozott mennyiségben fogyaszthatnak. A diéta be nem tartása azonban nem károsítja közvetlenül a szervezetet, „csupán” átmeneti hasmenést, hasfájást, haspuffadást, fokozott gázképződést okozhat. Mindezek azonban csak addig érezhetők, míg ki nem ürül a szervezetből a tejcukor. A laktóz-malabszorpciós gyermekek nagyobb részénél csak részleges a felszívódási zavar, és így egy kisebb mennyiségű tejcukor még zavartalanul felszívódik. A mai korszerű vizsgálatok eredményeként azt is meg tudjuk határozni, mi az a tejmennyiség, melynek elfogyasztása még semmilyen panaszt nem okoz a gyermeknél, azaz mennyi tejterméket fogyaszthat
Így egyrészt elkerülhető a szigorú és felesleges laktózmentes diéta és nem elhanyagolható szempont , hogy nem fog kialakulni a korábban sokszor indokolatlanul rögzült betegségtudat sem.

(forrás: Zalamédia)