Általában ez alatt a legtöbb ember azt érti, hogy nem fogyaszt elegendő mennyiséget az ételből a gyermek. Ilyenkor is, akárcsak más tünetek esetén először ki kell zárni annak a lehetőségét, hogy valamilyen szervi betegség lépett fel. Ha egyéb panasz is társul az étvágytalansághoz – pl.: hőemelkedés, láz, puffadás, fájdalom, hasmenés, stb. – feltétlenül vigyük orvoshoz gyermekünket. Persze leggyakrabban, szerencsére nem erről van szó. A keveset evő gyerekek nagy része a szakemberek szerint nem is eszik keveset. Legalább is saját magához képest, mert az ugye más dolog, hogy az anyuka, apuka, nagymama, mit várna el. Nyilván ha egy lelkes nagyi féle süteményből a három legnagyobb szeletet ette meg a kis unoka, a szomszédok másnap azt fogják hallani, hogy alig evett pár darabot. Ez igaz is meg nem is.

Eltekintve az előbbi jóindulatú túlzástól, tényleg van olyan, hogy a gyermek saját magához képest is kevesebbet eszik. Ennek korosztályra jellemzően számtalan oka lehet. Kezdjük a legkisebbeknél. Bizonyára sok édesanya megfigyelte a leválasztás időszakában, hogy egy-egy új étel bevezetése nem mindig aratott osztatlan sikert csecsemőjénél. Ilyenkor elég sok kisbaba kevesebbet eszik a megszokottnál, várja a számára már megszokott ízt. Ha ezt nem kapja meg a következő étkezésnél, nem, hogy kevesebbet, hanem többet fog enni.

A nagyobb gyerekek az új környezetben is csökkentik táplálékbevitelüket. Erre tipikus példa lehet a bölcsődébe, óvodába való szoktatás ideje, de alkalom lehet erre egy iskolai táborozás, osztálykirándulás is. Az étvágytalanság oka általában a családtól való elszakadás. Ilyen esetben nagy szerep hárul a pedagógusra, hogy a problémát egyáltalán észrevegye, és megfelelő módon oldja a gyermekben lévő feszültséget.

Extrém esetben akkor is csökken az étvágy, ha valamilyen új játék, könyv, stb. kerül gyermekünk kezébe. Az előbb felsorolt esetekben az történik, hogy a kíváncsiság, a játékvágy győz az éhség felett. Talán ilyenkor bocsánatos bűn, ha a babát vagy autót engedjük az étkezőasztalhoz hozni. Még mindig többet nyerünk vele, mintha erőszakosan asztalhoz vontatnánk gyermekünket..

Nem szabad megfeledkezni a “féltékenységi rossz evésről”. Ez leggyakrabban akkor következik be, amikor tudatosul, hogy a kis öcsit nem viszi apu vissza a kórházba, mi több anyu többet foglalkozik vele, mint bárki mással. Be kell vallani, ez nem könnyű probléma. Igen sokat segíthet, ha már jó előre felkészítjük gyermekünket a kistestvér érkezésére, elmagyarázzuk neki, hogyan kell gondozni a kisbabát. Ettől függetlenül, nem szabad, hogy tényleg jóval kevesebbet törődjünk a nagyobb gyerekkel, mint eddig. Fontos, hogy amikor csak lehet a család együtt egyen, ne pedig külön-külön rohamléptekben. Így talán eszébe sem jut gyermekünknek, hogy az étkezéssel próbáljon meg minket zsarolni.

A nagyobbaknál, különösen serdülő lányoknál a fogyókúrázási láz tör ki időnként. Ez a statisztikai adatokat nézve nem is lenne bej, hiszen már a kamaszkorú lakosok jelentős része is elhízásban szenved. A gond akkor van, ha ez a fogyókúra túllépi az ésszerűség kereteit és abszolút koplalásba, vagy 1000 kcal alatti napi energia-bevitelbe csap át. Sajnos egyre több azoknak a fiatal lányoknak a száma, akik a végeláthatatlan fogyókúrázás miatt nagyon komoly, akár életveszélyes állapotba kerülnek. Ez persze már egy betegség, a tudományos neve anorexia nervosa. Ilyen esetben feltétlen szakemberek – orvos, pszichológus, dietetikus - bevonására van szükség.

Az eddigi mennyiségi problémák helyett nézzük, mi van, a válogatós gyerekekkel, azaz a minőségi rossz evéssel. Az igazat megvallva ez is ugyanolyan nagy, ha nem nagyobb probléma, mint az előbbi. Lényeges, hogy mi az, amit gyermekünk nem fogyaszt. Ha csak a spenótot nem eszi, nem olyan nagy baj, mintha mondjuk a tejet-, és tejtermékeket nem fogyasztaná, hiszen ez az élelmiszercsoport jelenti szervezetünk számára a fő kalciumforrást. Hasonló a helyzet a húsfélék esetében is. A különféle húsokból, húskészítményekből jut szervezetünk vashoz, B₁₂-vitaminhoz. Ezért sem javasoljuk a vegetarianizmust gyermekkorban. Ilyenkor meg kell próbálni visszaszoktatni gyermekünket az elutasított élelmiszerre. Persze ez nem könnyű feladat, néha cseleket kell alkalmazni. Ez alatt nem holmi varázslatot értek, hanem például, vonjuk be csemeténket az ételkészítésbe. Természetesen korosztályának megfelelő szinten. A kicsik keverhetnek, különböző színes krémeket, a nagyobbak darabolhatnak is. Arra figyeljünk, hogy a kis szakács által készített étel, még, ha az nem is maga a tökély mindig nagy sikert arasson. Higgyék el, nincs az a mesterszakács, aki saját ételéből ne enne szívese, különösen, ha az apunak, anyunak is ízlik.

A végére néhány általános jó tanács a rosszevő gyerekekhez:

• Ne rakjunk elé egyszerre nagy mennyiségű ételt. Inkább szedjünk többször keveset.
• Ha lehet, ne igyon az étkezés előtt, mert a folyadék telíti a gyomrot.
• Nem szükséges minden nap levest adni főétkezéskor. A meleg, fűszeres folyadék szintén telítő hatású.
• Az ételeket szépen tálaljuk, díszítsük. Ebbe bevonhatjuk gyermekünket is.
• Teremtsük meg a megfelelő körülményeket az étkezéshez.
• Ne kelljen egyedül étkezni a gyereknek. Az étkezés nem csak szükséglet, hanem lehetőség is a napi események megbeszélésére.