Az otthon szülésről akadémikus szemmel 2001.10.24. 19:07

Hazánkban évente mintegy 600 otthon szülés van (KSH és OSZNI adatok), de ezekről nem lehet tudni, hogy mennyi a tervezett és mennyi a spontán (nem ért be a kórházba). Nem lehet tudni azért sem mert az érvényes törvény (OSAP 1506 "Jelentés szülészeti eseményről") ellenére ezeket a szüléseket a szülést észlelő orvos nem jelenti. (Az Országos Szülészeti és Nőgyógyászati Intézet -OSZNI- felé kellene jelenteni. Ez a jelenlegi törvények szerint szabálysértésnek minősül. A jelentés egyúttal felelőség vállalást jelentene. A terhesgondozást nem a "szülésnél jelenlévő" kolléganő végzi, és ennek színvonaláról néhány megismert eset kapcsán lesújtó véleményem van. Konkrét, névre szóló adatokkal rendelkezünk, de természetesen ezek közlése ellenkezik a törvényekkel. Ezek után nem meglepő, hogy a (fáma szerint is) a szövődmények száma nagyon magas, és az is megtörtént, hogy a kórházba szállított beteg feljelentette, nos nem az őt cserbenhagyó "orvosát", hanem azt az orvoscsoportot aki segített rajta. Tudomásunk szerint az illető ellen jelenleg már több feljelentés is van. Erre a tevékenységre reagált az Orvosi Kamara kizárással. Kit véd az orvosi kamara? A szülő nőket és ártatlan magzataikat. A Szakmai kollégium az otthonszülés esetében is ugyanúgy járt el, mint a családias szülések megítélésekor. Hazánkban a terhesgondozás, a lakások általános infrastruktúrája, az általános higiénés helyzet, a szervezettség és jogi környezet jelenleg nem alkalmas arra, hogy támogassa ezt a kezdeményezést. A szakmai kollégium jelenlegi elnöke többször is megpróbálkozott azzal, hogy személyes tájékoztatást adjon olyanoknak, akik otthonszülésre készültek. Sikertelenül. Benyomásunk szerint félrevezetett, megtévesztett és fanatizált emberekről van szó. Olvasva vádaskodó, ellenséges stílusú cikkeiket sajnos korrekt szakmai vitára aligha van remény, mert a szakmai véleményekre nem szakmai válaszokat kapunk. Ezt felismerve a szakma vezetői már letettek arról, hogy válaszoljanak ezekre a "publikációkra". Csak olyan naiv emberek vitatkoznak mint én is. A véleményemet elmondom, érvelni próbálok de eredményt én sem remélek sőt elvakult ellentámadásra számítok. Úgy kell nekem, miért nem hallgatok az okosabbakra. Dr. Csákány M. György (Cikk: Harmonet)